A Fülöpházi buckavidék Garmada tanösvénye a Báránypirosítóhoz (megtekintés
itt) hasonlóan a Naprózsa Erdei Iskolától indul.
Az iskola parkolóját elhagyva keresztezzük az 52. számú főutat.
Bizonyos szakaszokon ez az útvonal is együtt halad a Kiskunsági Piros Sávval.
A Garmada tanösvény T alakban fűz fel 14 állomást, a Naprózsa Erdei Iskolától a Somodi-tanyáig 3 km, onnan Fülöpháza központjáig 4 km hosszan.
A tanösvénynek nincs külön jelzése, de nem tévedhetünk el.
Az első állomás a Kiskunsági Nemzeti Parkban folyó tudományos kutatásokról szól, a kép bal szélén a MTA Ökológiai Kutatóközpontjának épülete látható.
Rögtön következik is a második állomás: ennél a kiskunsági tanyavilág elnéptelenedéséről olvashatunk.
Folytatjuk utunkat a jól járható földúton.
A táj.
Az út.
A harmadik állomás a kiskunsági homokfásítást, a tájidegen faültetvények megjelenését mutatja be.
A piros sávtól itt elköszönünk egyelőre, ennél a táblánál jobbra fordul, igaz, jel hiányában erre csak a visszaút során derült fény.
Azért nemcsak akác kíséri az utunk.
A negyedik állomás a gyepek eltűnéséről tájékoztat, amit a szántók elterjedése okozott.
A nyári melegben jól jön az árnyékos útszakasz a homokvilágban.
A halott akácos ...
... nem sok árnyékot ad.
Mennyivel másabb.
Az ötödik állomáson az eltűnő homoki tölgyesek kocsányos tölgyei helyett csak fehér nyarakat láttam.
A múltidéző erdőfoltban.
A T betű tetejéhez érünk, jobbra következik majd a tanösvény másik szárnya, ...
... mi balra megyünk továbbra is a Somodi-tanya irányába.
A fehér nyarakkal szegélyezett út mentén több információs tábla is van.
A hatodik állomás a kiskunsági homokhátság talajvízszint-csökkenésének okait, illetve a növényzetre és a tájhasználatra vonatkozó negatív következményeit mutatja be.
Nyarak.
A táj ...
... és valami más.
A hetedik állomás a legeltetésről sem zeng ódákat, ...
... de a legeltetés felhagyásával bízik a nyílt homoki gyepek regenerációjában.
Itt balra letérve elhagyom a tanösvényt, ...
... mert túl sokat látványt nem adott eddig az út.
Igaz, fokozottan védett területre pedig nem szabadna csak úgy besétálni.
A Fülöpházi buckavidék képei következnek mozgó homokbuckával. A tanösvény nevét adó garmada is egy buckatípus.
Visszatérve a tanösvényre, a nyolcadik állomás a homoki gyepek élővilágát mutatja be. Ennél a kilátásnál az előbbi fotókon mindez szemléletesebb volt, nem?
Szinte vele szemben a kilencedik állomás a Víz, szél, ember címet kapta: hazánk legnagyobb homokvidékének, a Duna-Tisza közi homokhátság kialakulásáról szól.
A fák között már látszik a Somodi-tanya.
"Járt utat járatlanért el ne hagyj!" - kicsit késői számomra a tizedik állomás felhívása.
A tanyán külön is van egy nemzeti parkos információs tábla a piros sáv útvonal térképével.
Somodi-tanya
Visszagyalogolva a T betű közepére, egyenesen folytatjuk utunk Fülöpháza felé.
A tizenegyedik tábla az Észak-Amerikából származó selyemkóró ipari hasznosíthatóságát mutatja be, ám nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így csak agresszíven terjedő özönnövényként tartjuk számon.
Közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca) virágzás után.
Hangulatos szakasz.
Időközben újra csatlakozik hozzánk a piros sáv (ami egykoron zöld volt?).
Fehér akác (Robinis pseudoacacia)
A tizenkettedik állomás az akác magyarországi betelepítésével és kettős megítélésével foglalkozik: a hazai akácerdő-terület a legnagyobb Európában, a faj gazdasági jelentősége nagy, természetvédelmi szempontból veszélyes.
Nemcsak elhagyott tanyák vannak.
Bioszféra rezervátum
Picit távolabb az úttól van a tizenharmadik állomás: Hová tűntek a szikes tavak?
A Szappan-szék (helye).
Szappan-szék
"Nevük elfelejtődött, de a jók sírjukban is áldják, tisztelik őket."
Lassan az út végére érünk.
Az utolsó, tizennegyedik állomás a "Fűben, fában orvosság" témakörben a méhészetet emeli ki.
Fülöpháza házai. A település központjáig és a nyitótábláig már nem mentem el, mert az Erdei Iskolánál is megtalálható, ahová vissza is kellett térnem.
