Séta a Rácalmási Nagy-szigeten felfedezve a rajta kialakított Ártéri tanösvény(maradványai)t.
A hídon keresztül juthatunk a szigetre gyalog vagy kerékpárral, ...
... miközben elhaladunk a Lélekharang mellett (Molnár János és Fischer József 2011-es alkotása a Dunába veszett lelkekért), ami egyben a turistajelzések hordozója is.
Az élő Rácalmási-Duna.
Középen a "Tízfás-sziget".
A Rácalmási-szigetek Természetvédelmi Terület 1996-ban jött létre, ...
... hogy megőrizze a foltokban megmaradt ártéri puhafa- és keményfa-ligeterdőket a rájuk jellemző növény- és állatvilággal együtt.
A tanösvény indítótáblája a sziget térképével. Mivel az állomások sorszámozása lemaradt, sok támpontot nem nyújt (a táblától balra tovább).
Piros árvacsalán (Lamium purpureum).
Nagyobb virágú rokona a foltos árvacsalán (Lamium maculatum).
Jelzése sincs a tanösvénynek, követtük a sziget körtúra jelet, ami teljesen körbevisz a 4,5 km hosszú és 1 km széles szigeten, a tanösvény ennél kisebb területet érint a sziget északi csücskében.
Vérehulló fecskefű (Chelidonium majus).
A térképen fogadószínnek nevezett épület.
Itt lenne a tanösvény első állomása Ártéri gyümölcsösök címmel. A település neve is utal a hajdanán a szigeten termesztett 60 almafajtára, de körte-, szilva- és dióültetvények is voltak a magasabb északi részen.
Virágba borult körtefa.
Egy gyümölcsös maradványa. A mellette futó út a kilencedik és tizedik állomás felé visz.
Salátaboglárka (Ranunculus ficaria). Időközben elhaladtunk a második állomás (Keményfás ligeterdő) hűlt helye mellett, pedig a sziget védettségének elsődleges célja a tölgy-kőris-szil ligeterdők helyreállítása és megóvása, tavasszal aljnövényzetében megtalálható a ligeti csillagvirág, a kikeleti hóvirág, a nyári tőzike és a májusi gyöngyvirág.
Siker! A harmadik állomás megvan: A nád. Hasznosítására példa a korcolt nádkunyhó.
Pongyola pitypang (Taraxacum officinale).
Hagymaszagú kányazsombor (Alliaria petiolata).
A negyedik állomás A fűz lenne, ami a puhafa-ligeterdő állományalkotója. Helyette egy tarvágás.
A hatalmas nyárfa tövében állna az ötödik állomás, bemutatva A holtág madárvendégeit.
Ha a fánál balra indulunk el, letérve a piros körútról, megpillanthatjuk a madárlest, ...
... amit próbáltam olyan szögből fotózni, hogy ne látszódjanak rajta a megpróbáltatásai.
Madarakra várva.
A Duna felé vettük az irányt a hatodik és hetedik állomások reményében, ami az is maradt. Hozzá kell tenni, hogy az erdőgazdálkodás és az árvizek sem kímélik a táblákat.
Kövér tyúkhúr (Stellaria neglecta).
A Duna a Rezutsek-zátony felől.
Kerek repkény (Glechoma hederacea).
Ismét a piros jelzésen, ...
... ahol a nyolcadik állomásba botlunk: A sziget fejlődése. Kár a megviselt táblákért, mert nagyon szemléletesek és sok információt tartalmaznak.
A következő négyes útnál ismét a Duna felé fordulva kezdődik A holtágtól a partig ösvény a tizenegyedik állomással: Mocsári növények. A mocsárrét, a magassásos és a bokorfüzes jellegzetes növényfajait segít beazonosítani a tábla (a mocsári nefelejcs és nőszirom rajza felcserélődött).
Az egykori Duna-meder felett pallóhídon kelhetünk át.
Bokorfüzes.
A tizenkettedik állomás: Mocsári állatok, kétéltűek, hüllők és posványhalak. Érdekesek a szöveg végén feltett kérdések is.
A magas vízállás elmosta a pallóút végét ...
... a tizenharmadik (Puhafás ligeterdő) ...
... és a tizennegyedik állomásokkal (Töltődő folyampart) együtt.
Cserébe szép a part ...
... és a kilátás a Dunára.
Ismét a jelzett úton a tizenötödik állomásnál: A Duna vízjárása.
A vízállás legjeiről a következő madárlesnél kapunk viszonyítási alapot, ...
... ha már kilátást nem.
A hiányos lépcsőjű lesnél találjuk a tizenhatodik állomást: Az öböl lakói (halak és récék).
Ismét célba vesszük a Dunát a Margit-zátony déli végében vezető ösvényen.
Nyugalmat árasztó csendéletek mindenütt.
Itt állna a tizenhetedik, utolsó állomás (A Duna hasznosítása).
Búcsú a folyótól. Egy darabon ugyanazon az úton haladunk visszafelé a még kihagyott két állomás felé (a számozás alapján nem találtam logikus magyarázatot a "hosszabb és rövidebb túraútvonalon kialakított tanösvény" promócióra.
Tizedik állomás: Baromfitartás a szigeten. Az 1950-es évektől kacsát, majd libát tartottak a szigeten 1986-ig, a tevékenységet az árvizek mellett a környezetvédelem és a lakosság elégedetlensége mosta el.
A kilencedik állomást (Az ártéri élet) elnyelte az ártér.
Így megnéztük ezt a vadászlest ...
... a célkörrel.
A gyümölcsösnél értünk végére a kellemes és tanulságos sétánknak.
Vad százszorszép (Bellis perennis).
