3. szakasz: Tarján - Tata, 25 km (papíron), 2017. augusztus 3.
Alattunk Tarján.
Kicsit nehezen indult a reggel, mert még csak a második napon voltunk túl és gyakorlatot kellett szerezni a vízhólyagos láb ápolásában is.
Búcsú Tarjántól és római katolikus templomától.
A Zarándok visszatekint, de gondolataiban már a mai nap feladata: átkelni a Gerecsén.
Vaditató-etető rét.
A súlyos zsákokkal ma nemcsak kilométereket, hanem szintet is gyűjtöttünk, cserébe jól jött az árnyék a 38 fokban.
A kék kereszt mellett érintettük az Országos Kéktúra útvonalát is, és szokás szerint a Mária Út is idekeveredett.
Az Országos Kéktúra Vértestolna külső állomásánál.
Érkezés a Gerecse lábánál fekvő Vértestolnára. Az ellentmondás magyarázata: a település névadásánál az Öreg-Kovács hegyet még a Vérteshez sorolták.
A Tájházat egy műemléki védelem alatt álló 1900 körül épült parasztházból alakították ki.
A Községháza előtt működő kutat találtunk, a frissítés közben vettük szemügyre ezt az egyedi karácsonyfát, amit a falu 250 éves évfordulójára állítottak.
A török időkben elnéptelenedett területre 1733-ban érkeztek a német betelepülők, akik Eszterházy Józseffel kötöttek szerződést. Az ebből az időből származó pecsét lenyomatát őrzi a címer, rajta a település védőszentjével, Szent Antallal.
Páduai Szent Antal nevét őrzi a barokk stílusú római katolikus templom is, ami 1746-48 között épült, majd tornyát 1788-ban kapta Grossmann József tervei alapján.
Az Öreg-Kovács hegy és keleti oldala a Kopasz-bükk.
2012-ben készültek el az új stációk a Kálvária felé vezető úton. Talán ez volt a legizzasztóbb rész ma a tűző napon.
Indulás a Vörös-rét felé, ...
... ahonnan ismét szép kilátás nyílt a már tegnap is csodált Nagy-Gerecsére.
Talán a Gorba-tető.
Tardos a Gerecse lábánál.
A piros sáv és egy körtúra jelzésen.
Innen egy elég kellemetlen irtásos rész következett szúrós növényzettel.
Túralehetőségek.
A Zarándok forrást szimatolt.
Gyereksereggel nem számoltunk, de a lényeg a hideg víz volt.
Vaskereszt a forrás mellett.
Panoráma és szedrezés az Öreg-Kovácsra való mászás közben, ami nem is volt annyira megerőltető, mint vártuk.
A kagylójeles Ervin-sziklánál ért véget a kaptató.
Ez már a hivatalos jelzés.
Egy tarvágásos rész ...
... a Baji vadászház közelében, ami bármilyen furcsa is, 1820 körül épült és műemlék védelem alatt áll a muemlekem.hu szerint.
A vadászház közelében ideális pihenőhelyet találtunk a középkori Kovácsi
falu Szent Péternek szentelt plébániatemplomának romjainál.
A felirat szerint a rotunda a 13. századból való, amihez 1530-ban csonttárat építettek, amikor a faluhoz és a közeli nemesi udvarházhoz tartozó temető megtelt. Rutinos kincskeresőként fedeztem fel az előttünk járók üzenetét a falban. A körtemplomtól két irányban is elérhető Tata, mi a Baj felé tartó út helyett a Vértesszőlősön át vezető, 4 km-rel hosszabb utat választottuk.
A Bükk-völgyön szerpentineztünk hosszan lefelé a piros jelzésen.
A Csúcsos-hegy az Aknatorony-kilátóval.
Tatabánya látképe a Vértessel.
Árnyas pihenőhely Vértesszőlősön, a kerítés már az előembertelephez tartozik.
1965-ben Sámuel napján találták itt meg egy Homo erectus előember nyakszirtcsontját. Mi a bemutatóhellyel szemközti Vértes László parkban szerencsére egy nem ennyire régi kutat találtunk.
A piros sávval ellentétben a kagylójelzés nem érintette a Kisboldogasszony római katolikus templomot, így ennek csak a toronycsúcsa látszik a tetőtől jobbra. A Gerecse vonulata szépen húzódik a háttérben. A község honlapja szerint 1909-ben vették fel a Vértes előtagot történelmi hagyományok miatt, mert a falu a középkorban annak a nagybirtoknak a része volt, ami egy csokorba fogta a Tatától a Vértesig elterülő településeket.
Utunkat az Által-ér völgyi kerékpárúton folytattuk.
Az Által-ér és a Gerecse.
Vértesszőlős és a Temetői kápolna.
Három tavat érintve értük el az "élő vizek városát", Tatát. Ez a Nagykacsás-tó.
Pillantás a Kiskacsás-tóra. Kacsák helyett kecskéket etettünk a kerítésen át.
A Derítő-tó képével búcsúztunk a mai szakasztól, ami az egyik legkedveltebb lett a csodás természeti környezet miatt. Az Öreg-tó Kempingben pedig az egyik legjobb ár-érték arányú szállásra találtunk, hátránya, hogy a városközponttól (a tulajdonképpeni szakaszvégtől) legalább 2 km-re van. A napot óriás hamburgerrel zártuk.
Kicsit nehezen indult a reggel, mert még csak a második napon voltunk túl és gyakorlatot kellett szerezni a vízhólyagos láb ápolásában is.
