Nem nagyon múlhat el a blogon a február a tarka sáfrány látványa nélkül.
A tavalyi után (megtekinthető itt) idén ismét a Duna-Tisza közének egy élőhelyét kerestem fel.
A képről ügyesen lehagytam az élőhely talpalatnyi voltát, a terjeszkedő lakókörnyezet fenyegetését, az állattartó telepek velejáróit és a trágyadombot, a természeti környezet és a hulladéklerakó szinonima viszonyát, a földút és szántóföld keretet, a földön fekvő kettétört táblát, ami felhívná a figyelmet, hogy járművel ne törjék fel a gyepet.
Mindezeket feledtette virágzásuk csúcsán az ezernyi sáfrány.
Meglepő állománysűrűség, ...
... még a paksi élőhelyen sem láttam ennyire egybefüggő sáfrányszőnyeget.
Mielőtt ide zúdítanám a sáfrányportrékat, pár állatfaj, akikkel összefutottam.
Volt, aki a sáfrányokból élt: közönséges nünüke (Meloe proscarabeus).
Volt, aki a sáfrányokért élt: földi poszméh (Bombus terrestris).
Volt, aki mást preferált: a védett c-betűs lepke (Nymphalis c-album).
Volt, aki csak erre járt: kétfoltos élősdibogár (Apalus bimaculatus).
Volt, aki csak erre repült: a védett kis nappaliaraszoló (Archiearis puella).
Következzenek a sáfrányok.
