Tél végi látogatás a Csokonyavisontai fás legelőn.
A 68-as számú főút melletti tájékoztató tábla.
A mintegy 433 hektáros terület 1977-ben kapott országos jelentőségű védettséget.
A természetvédelmi terület a fás legelőt, annak hagyásfáit, a savanyú homoktalajokra jellemző növénytársulásokat és az állatvilágot őrzi.
Dél-Somogy területét hatalmas erdőségek borították.
A belső-somogyi tájra jellemző hullámos felszínen homokbuckák és mélyedések váltakoznak, ezeket égeres liget- és láperdők, cseres-tölgyesek és gyertyános-tölgyesek borították.
A sertéskondák makkoltatása, a gulyák és ménesek legeltetése következtében alakult ki a mozaikos, ...
... fákkal és facsoportokkal tarkított terület.
A legeltetés megszűnését követően a fás legelők elcserjésednek, beerdősülnek.
A hajdani gazdálkodás nyomát őrzik az öreg hagyásfák.
Róluk következik egy összeállítás.
A terület egyik botanikai érdekessége a védett halvány sáfrány (Crocus vittatus).
A halvány sáfrányt ebben a bejegyzésben mutattam be.
A védett kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis).
A kikeleti hóvirágról itt írtam.
Európai sárgafagyöngy (Loranthus europaeus) termése.
Nyírfa-tapló (Fomitopsis betulina).
Lepketapló (Trametes versicolor).
Borostás réteggomba (Stereum hirsutum).
Júdásfülgomba (Auricularia auricula-judae).
Bimbós pöfeteg (Lycoperdon perlatum).
Zuzmófaj 1.
Zuzmófaj 2.
Magyar gubacsdarázs (Andricus hungaricus) gubacsa.
Golyógubacsdarázs (Cynips quercusfolii) gubacsa.
Egy szarvasrudli képével búcsúzom.
