A Dunaföldvári-halastó és környékén #3 Réti füzény

Réti füzény (Lythrum salicaria)

A füzényfélék családjának képviselője magas, fásodó gyöktörzsű, évelő növény.

A szár rendszerint négyélű, kopasz vagy érdes-pelyhes.

Levelei átellenesen állnak, szíves vállból lándzsásak, ép szélűek, szőrösek, ülők.

Latin nevében a „salicaria” valószínűleg a „Salix”-ra utal, ami fűzfát jelent, levelei valóban a füzekéhez hasonlóan keskenyek.

A virágok megnyúlt füzérben nyílnak, álörvökben.

A hattagú párta bíborszínű, lándzsás.

Június-szeptemberben virágzik.

Leggyakrabban folyók, patakok mentén, mocsarakban, lápréteken, nyirkos réteken, nádasok szélén találhatjuk meg ezt az egyértelműen vízkedvelő növényt.

Gyógynövény, a virágos hajtásokat hasznosítják. Már az ókorban is használták vérzéscsillapítóként és hasmenéses megbetegedésekre, jó szolgálatot tett bélhurut, tífusz és vérhasjárvány esetén. A magas cseranyagtartalmának és a szalikarinnak köszönhetően erős havi vérzés, külsőleg sebek, aranyérbántalmak és ekcéma kezelésére is kiválóan alkalmazható. A második világháborúban nyilvánvalóvá vált: a szabadgyökök megkötését elősegítő tulajdonsága által sugárzás elleni védőhatása is van a csersavtartalmának köszönhetően. Gazdag polifenoltartalma miatt vénás keringési elégtelenségre is használatos. Összehúzó hatása miatt a kozmetikai iparban is alkalmazzák az arcgőzölést követő kezelésnél a pórusok összehúzására.

 A védett (10000 Ft) nagy tűzlepke (Lycaena dispar).

 Békalencsés.

A Mecsekben #6 Enyves zsálya

Enyves zsálya (Salvia glutinosa)

Akár egy méteres magasságot is elérő zsályaféle.

 Szára felálló, négyszögletes, serteszőrös.

Levelei keresztben átellenesek, hosszú nyelűek.

Tojásdad levelének a válla dárda alakú, csúcsa kihegyezett, széle fűrészes.

Levelét sebkezelésre használták, a Salvia nemzetségnév jelentése „egészséges, sértetlen, megmentett”, ami a növény gyógyhatásának köszönhető.

A hajtáscsúcson fejlődő virágzat bugás örvök sorozatából áll. Egy-egy örvöt általában 5-6 virág alkot, tövükben két kis lándzsás murvalevél áll.

A virágzatban a serteszőrök mellett enyves, ragadós váladékot képző mirigyszőrök is vannak. Nevét a virágot és a szár felső részét borító mirigyes „enyves” felületről kapta.

Virágszíne kénsárga, a szirmok felülete barnán pettyezett.

 Felső ajka boltozatosan görbült, 2 sziromlevélből nőtt össze, az alsó ajak 3 lebenyéből a középső feltűnően nagy és erősen lefelé hajlik (ajakosok családja).

A harang alakúan kiszélesedő csésze is kétajkú, az alsó ajka kissé hosszabb, két hegyes csúcsú.

A növények júliusban és augusztusban virágoznak.

Az enyves zsálya előnyben részesíti a viszonylag árnyas, nedves erdőket, mint pl. a gyertyános-tölgyeseket, bükkösöket, szurdok-és ligeterdőket.

Típusjelző növény, a tölgyesekben a második koronaszint hiányát jelzi.