A középtengelici kitérők (az előző rész
itt) után folytatjuk felfedezéseinket. A paks-kölesdi műúton Alsótengelic irányába haladunk, ezzel a táblával már találkoztunk a másik oldalról a Tengelici-réteket elhagyva (a 4. rész
itt). A feltüntetett távolság kicsit optimista, Kölesd központja 9 km-re van.
100 métert sem teszünk meg és bal kéz felé már találjuk is a következő megállót ...
... egy hatalmas ostorfa tövében kialakítva. Az ismertető tábla a hazai spárgatermesztés történetét és a növény kedvező hatásait mutatja be. Kissé merésznek tűnik a wikiről a következő mondat átvétele: "Már az óegyiptomiak is ismerték, és az általuk termesztett spárgát Asparagus officinalisnak nevezték." Az egyiptomiak latinul hívták a spárgát a Linné által a 18. században bevezetett kettős nevezéktan szerint?
A kiírásnak megfelelően ...
... elindulunk a földúton, ...
... de hamar megtorpanunk, mert hiányzik a - szerintem - balra mutató nyíl, ...
... de sebaj, most késő ősszel úgysem látványos a spárgaföld. Így visszatérünk az országútra, ...
... amiről Alsótengelicre beérve balra, a kerítésen túl, a fák között megpillantjuk a Gindly-Benyovszky-kúriát. A földszintes épület 1840 körül épült klasszicista stílusban. Jelenleg a Tolna Megyei Integrált Szociális Intézmény részeként a Csilla von Boeselager Otthon működik benne, ahol szenvedélybetegek rehabilitációs ellátását végzik.
Az alsótengelici tanítók emlékére kialakított park, ...
... és a vasúti átjáró után balra fordulva hagyjuk el az országutat ...
... ennél a táblánál.
A földút egy ideig a vasúttal párhuzamosan halad, ...
... a környékre jellemző tájképi elemekkel, ...
... amit időnkét egy-egy kanyar, ...
... erdőfolt, ...
... a távolban húzódó Tolnai-hegyhát, ...
... egy-egy terepi kihívás, ...
... vagy tábla ...
... tesz változatossá.
Aztán hirtelen a semmiből a jánosmajori temető tűnik elő.
Majd ismét szántók ...
... és erdők kíséretében ...
... érünk be Jánosmajorba. Tengelic 12 településrésze közül az egyetlen, ami főút mentén található.
Egyedi fém harangláb.
Világháborús emlékmű.
Bár az alsóhídvégi kastélyhoz egyszerűbb út is vezet, de ahhoz 300 métert kell a 63-as főúton tekerni, gondolom ezt tartották szem előtt, ...
... akik egyenesen jelölték ki a Zöldutat a főúton átkelve.
Az erdő mélyén Alsóhídvég néhány lakóháza és a kastély bújik meg.
Itt jobbra fordulunk.
Már egészen közel a Tolnai-hegyhát.
Lakott terület nyomai.
A Jeszenszky-kastély felé fordulunk.
Itt viszont lemaradt a tábla és nem tértem le jobbra, amin közvetlenül a kastélyhoz jutottam volna.
Viszont visszacseppentem egy másik századba az egykori uradalom gazdasági épületei közé, ...
... amiket lassan visszafoglal a természet.
Végül csak megérkezem a Jeszenszky-kastélyhoz.
Alsóhídvég Jeszenszky báró birtokának a központja volt. A család benősüléssel szerzett nagy birtokokat a Gindly-uradalomból.
A kastély 1862-ben nyerte el jelenlegi alakját egy korábbi épület jelentős kibővítésével historizáló stílusban.
7000 négyzetméterével a környék legnagyobb kastélya.
A régebben munkásszállónak használt kastély nagyon leromlott állapotban van.
Hasznos információk a Zöldútról.
Az eredetileg kijelölt úton vissztérünk a kastélyhoz. Irány Középhídvég!
Kísért a múlt.
A gazdasági út remekül járható.
Meg is érkezünk a Dalmand Zrt. középhídvégi telephelyére.
Így kell ezt! Tegyük ki a magánút táblát egy 200 méteres útszakaszra minden irányból.
Ez a tábla már a tiltott övezetben van.
Az ominózus rész. Kerékpárral nem zavartattam magam.
Ide már nem is került ki Zöldút-tábla. Balra Középhídvég lakott részére jutunk, de én jobbra tartva ...
... az országutat céloztam meg, ...
... hogy előbb a Schell-kastélyt látogathassam meg Katalinpusztán.
Az én irányomból balra.
Az út egyenesen a kastélyhoz visz és megkerüli azt.
Katalinpuszta a nevét az építtető Jeszenszky Kálmán lányáról kapta.
A nagyméretű, csaknem 4600 négyzetméteres kastély eredetileg klasszicista stílusban épült, de később átalakították.
A kastély északi szárnya emeletes.
A kastély körül 19-20. századi melléképületek.
Az összes kastélyunk közül ez tetszik a legjobban, bizonyíték erre az északi szárny keleti oldala.
Az államosítás előtti utolsó tulajdonosa a báró Schell család volt.
Ma egy állami gazdaság tulajdonában van, leromlott állapotban.
Az információs táblát hiányoltam.
Visszatérve az országútra Kölesd felé fordulunk és eddig a tábláig haladunk.
Megérkezünk Középhídvégre egy újabb kastélyhoz. A hagyomány szerint a Hídvég elnevezés a Sárvíz és a Sió fölé épített fahidak emlékét őrzi.
Őszi fények.
A Bernrieder-kastély.
A Bernriederek a 19. század második felében építették fel kastélyukat eklektikus stílusban.
A kastélyban ma a Dalmand Zrt. középhídvégi irodája működik.
Így a kastélypark sem elhanyagolt, ...
... ami enyhítette az információs tábla hiányát.
Ezzel az őszi felvétellel búcsúzom a mai naptól.
