Medináról Szedres irányába indulunk tovább, előbb a Sión, ...
... majd a Sárvizen, az új hídon átkelve. A régi híd darabja Medinán megtekinthető itt.
A Sárvíz dél felé, ...
... illetve észak felé.
Mielőtt beérnénk Szedresbe, itt balra fordulva több látnivalót is felfűz a Zöldút.
A gazdasági bekötőutat (jobb kéz felé az első) leszámítva három irányba is indulhatunk.
Először a bal oldali utat választjuk, nincs messze a cél.
A fák sűrűjében a hídjapusztai Bezerédj-kápolna található elkerítve, romos állapotban.
A kápolnát Bezerédj István második felesége, Bezerédj Etelka építtette.
Az információs tábla szerint a kúria és a temető között található kápolnát 1861-ben szentelték fel neogót stílusban.
A kápolna mellett áll a Bezerédj-kúria, amiben ma speciális gyermekotthon működik. A kúria információs tábláján olvashatunk Hídjapusztáról, a 18. század végén épült, majd 1830-as években bővített kúriáról, Szedres alapítójáról és névadójáról, Bezerédj Istvánról, aki az első önként adózó magyar nemes volt, első feleségéről, Bezerédj Amáliáról, aki az elsők között alapított magyar nyelvű kisdedóvót, és írt több sikeres gyermekkönyvet, köztük a kislányukról elnevezett Flóri könyvét, illetve az unokaöccsről, Bezerédj Pálról, aki a selyemhernyó-tenyésztés országos hírű szakembere volt.
Visszagurulunk a kereszteződéshez, de most nem egyenesen a Bezerédj-pince és az Ős-Sárvíz tanösvény felé vesszük az irányt, mert annak egy külön fejezetet szánok, hanem jobbra fordulunk.
A logikus táblakihelyezésről már tettem párszor említést, itt egy újabb szép példájával találkozunk.
A Bezerédj-temetőkerthez itt balra fordulva könnyen odatalálunk, de az Acsádi-völgyről több információt már nem fogunk kapni. Irányába egyenesen kell továbbmenni.
Bár azt is el tudom képzelni, hogy az Acsádi-völgy táblája még rosszabbul végezte.
A szitakötőknek viszont jó napozóhelyet kínált az oszlop.
A hídjai temetőt a Bezerédj család az 1880-as évek elejétől fogva használta közösen a hídja őslakosokkal.
Itt nyugszik Bezerédj István, Amália, Flóri, Etelka, Pál és a birtok utolsó tulajdonosa, Bezerédj Mária Ottilia is.
A temetőt parkosították is, amiből már kevés látszik, ...
... de legalább gondozott.
A temetőtől visszatérünk az útra, hogy felkeressük a már említett Acsádi-völgyet.
Itt kell balra fordulnunk jelzés nélkül.
Egy nem túl bizalomgerjesztő földúton haladunk látszólag a semmibe.
Aztán elérjük a völgy kezdetét.
Keskeny füves terület a szántók között.
Mielőtt visszafordulnánk, mert tényleg semmi információ arról, hova tartunk, mit fogunk látni, egy bal kanyar után feltűnik az emlékmű, ...
... és egyenesen ...
... az utca végéig tekerünk, ahol a táblának megfelelően a 63-as főúton haladva ...
... és a helyszín, ahol járunk.
A faragott lófej azoknak a beás cigányoknak állít emléket, akik az 1870-es években indultak el Szatmárnémetiből és itt relepedtek le. Az Acsádi-völgyben 40 félig földbe vájt kis épületben laktak, amelyek mára teljesen eltűntek. Fő foglalkozásuk a famegmunkálás volt, jó munkakultúrájuknak köszönhetően hamar beilleszkedtek az itt lakók közösségébe. Az 1960-as években költöztek be a faluba, ma elsősorban dinnye- és gyógynövénytermesztéssel foglalkoznak.
Az Acsádi-völgytől visszatekerünk a kiinduló ötös kereszteződéshez, majd az országúton haladva érünk be Szedresbe. Ennél a táblánál - persze a nyílnak ellenkezőleg - a Dózsa György utcára térünk rá, ...
... elérjük a Szedresi tarka sáfrányost.
A pihenő mellett információs táblát is találunk a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet részét képező, országos jelentőségű természetvédelmi területről.
Szedres látképe a rétről.
A Tolnai-hegyhát a medinai radarállomással.
A terület a február-márciusban virágzó, védett tarka sáfrányról kapta a nevét.
Az Ős-Sárvíz által kimosott löszplatókat Cukordomb néven ismerik a helyiek.
A terület két növényéről írtam eddig bejegyzést: az ágas homokliliomról itt, a parlagi madármályváról készült képeket itt tekintheted meg.
A 63-as főúton ismét a község felé vesszük az irányt.
Az első látnivaló a 2. világháborús emlékmű.
Az iskola mellett áll az 1. világháborús emlékmű.
A központot a római katolikus templom látképe uralja, amit ...
... Árpád-házi Szent Margit templom néven 1956-ban építettek.
Bezerédj István szobra. A róla elnevezett téren felállított információs táblán olvashatunk az eperfáról (népiesen szederfa) elnevezett, 1838-ban alapított településről és híres szülötteiről.
A csonka táblát kissé eldugták, a Fiath-kastély felé indulunk.
Mielőtt kiérnénk Szedresből, balra kanyarodunk ...
... és az út végén találjuk a Fiath-kastélyt, ami a Lovas Udvarháznak ad helyet panzióval.
Apáti középkori eredetű falu, ...
... aminek a területe a 18. századtól a Gindly-uradalom része lett.
Utolsó tulajdonosai között a báró Bésán, majd a báró Fiath családot találjuk.
A kiskastély az 1840-es években, az erősen átépített klasszicista kastély az 1870-es években épült.
A medinai Apponyi-kiskastély után ismét egy jó példája annak, hogy van és lehet jövője a kastélyörökségünknek.
Nemcsak a lovasokra gondolnak, hanem a drótszamarasokra is.
Remélem, lesz mód a táblák felújítására. Ez most éppen a kastély közelében lévő kápolnához irányítana.
Az apátipusztai Nepomuki Szent János kápolna ...
... 1832-ben készült, ma a teljes pusztulás szélén áll. Talán megmenekül az enyészettől?
A toronysisak.
A kápolnától a Zöldút ...
... visszatér az országútra, ...
... mi pedig Tengelicre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése