Ha nem ütköztem volna az áthatolhatatlan akadályba, itt lyukadtam volna ki valahol..., látszik, ebből az irányból sem jobb a helyzet.
Jobbra fordulva egy vízfolyás medre felett átkelve botlok bele a nem festett jelzésbe, ami az egyetlen a völgyben.
Ha még nem zavarodtál össze teljesen (vicces, amikor keresel egy jelet, és egy másikat találsz), feltűnik a piros kereszt jelzés is, ...
... ezért kíváncsiságból észak felé fordulok a völgyben vaktában, mivel több jelet nem találni, ...
... elhaladok a térkép által Puputeve-hátnak nevezett dombok alatt, ...
... míg a következő nagyobb kereszteződésnél, bokrokkal körbenőtt fánál ismét találok keresztet. Ez a túraútvonal Németkér irányába halad, sajnos, a piros sávhoz hasonló állapotban.
A kis kitérő után visszatérek a piros sávhoz, immár a völgyben dél felé haladva. Bár jelzés nincs, az út környezete biztatónak tűnik.
Közönséges boglárka (Polyommatus icarus) ...
... hatalmas csapatával találkozom.
Amikor már feltűnik Kanacspuszta is, az út gyanúsan veszít a minőségéből, ...
... mint kiderül, ezért. Ezek szerint régen jártam már erre, amikor kerítésnek még nyoma sem volt. Ezzel kijelenthetjük a túraútvonal megszűntét.
Hátraarc, - legalább szép kilátás nyílik a Gyűrűsi-völgyrendszerre - de most már csak azért is megkeresem a jelet a túloldalon.
A Gyapáról vezető műúton ...
... megérkezek Kanacsra, ...
... és ismét a piros sávon vagyok.
Visszafordulva a műúton úgy döntök, követem még egy darabig.
Nem sokat várat magára a következő dilemma, de a térkép segítségemre van. Tehát, szemből érkeztem a kerítéskerülés miatt, jobbra Kanacspuszta, balra Gyapa, vagyis a kép a piros sáv útvonalán készült.
Jellemző módon az egyenes szakaszon rögtön útbaigazítanak.
Ezután a kanyar után ...
... már nem látom értelmét újabb megpróbáltatásnak kitenni a kerékpárt. Azért még nem mondtam le arról, hogy ha kitérőkkel is, de a piros sávon jussak el Dunakömlődig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése