Látogatás a tordai sóbányában a Határtalanul! program keretében 2019. március 10-én.
A Durgău-i főbejáratnál, amit a 2008-2009-ben zajlott felújítási munkálatok során alakítottak ki.
Az Erdélyi-medence sókészlete 13-14 millió évvel ezelőtt rakódott le elszigetelt tengerek mélyén. A tordai só kitermelése a rómaiak idején kezdődhetett. Egy 1075-ben kelt oklevélben említik először a Torda várához tartozó sóvámot, az első bányászatot igazoló dokumentum 1271-ből való. A ma is látható sóbányát 1690-ben nyitották, harang alakú termekben (József-, Antal- és Mária Terézia-bányák, előbbi kettő nem látogatható) termelték ki a sót. Az 1840-es években a marosújvári konkurencia miatt hanyatlás kezdődött, majd az 1850-es években megnyitották a trapéz alakú aknákat (Gizella, Rudolf), végül 1932-ben leállították a termelést. A második világháború idején menedékül szolgált a légi támadások elől. Turisztikai célú hasznosítása 1992-ben kezdődött.
A 917 méter hosszú Ferenc József-alagutat 1853-71 között építették a só könnyebb felszínre juttatására. 1950-1992 között sajtfélék tárolására szolgált.
Az első helyszínünk az alagúttal egy szintben lévő József-bánya sóba vésett erkélye volt.
A II. József császár nevét viselő harang alakú tárnát 1740-ben
nyitották, az erkélytől számítva 80 m mélységű. Formájából és
elszigeteltségéből adódó tulajdonsága (amit többször kipróbáltunk) miatt
kapta a Visszhangok terme elnevezést.
Ezután a Rudolf-bánya kiemelő termét tekintettük meg.
A lovak segítségével működtetett kiemelő szerkezetet (crivac) 1881-ben állították össze, segítségével emelték ki a Rudolf-bányában kitermelt sót a Ferenc József szállítási galéria szintjére.
A terem mennyezetén 10,5 méter magas toronyban kettő darab 3 méter átmérőjű acélcsigát szereltek fel 1864-ben, segítségükkel ...
... a sódarabokat ló húzta csillékbe tették és a raktárakba szállították.
A Névsorolvasás terme a Rudolf-bányában megfordult személyek nyilvántartására szolgált. A sóba faragott oltárnál imádkoztak a bányászok és hetente egyszer istentiszteletet tartottak.
A terem közepén áll a Gazdagok lépcsője, ami átjáróként szolgált a Terézia- és Rudolf-bányák között. Miután elkészült a szállítási galériát és a termet összekötő alagút, a lépcsőt a nemesek használták.
A Terézia-bánya a legrégibb tárna (1690-1880), mélysége az erkélytől számítva 90 méter.
87 méter átmérőjű alján a kitermelés leállása után sósziget alakult ki a benne lerakott törmelékből, körülötte a beszivárgó víz 8 m mélységű tavat hozott létre.
A harang alakú tárna teteje.
A Rudolf-bánya aljára panorámalifttel ...
... vagy 13 emeleten keresztül 172 lépcsőfok megtétele után juthatunk.
A Rudolf-bánya az utolsó kitermelési hely volt, 42 m mély, 50 m széles és 80 m hosszú kamra.
Északnyugati oldalán sócseppkövek alakultak ki, amik évente 2 cm-t nőnek, maximum 3 m hosszúságot érhetnek el.
A bánya gyógyhatását fokozza a fizikai aktivitás és a hosszabb ott tartózkodás, ezt szolgálják a különböző attrakciói: sportpálya, minigolf, teke, biliárd, csónakázótó, amfiteátrum ...
... és az óriáskerék.
A Gizella-bányában alakították ki a kezelőközpontot: a bánya levegőjének magas páratartalma, egyenletes hőfoka, pormentessége, sókoncentrációja gyógyító hatással van légzőszervi megbetegedésekre, asztmára, allergiára. A Gizella-bánya előcsarnoka a földtani rezervátum része, így nem látogatható, benne a beszivárgó víz sózuhatagokat és tökéletes sókristályokat hozott létre (Kristályok terme).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése