A Fülöpházi buckavidék Garmada tanösvénye a Báránypirosítóhoz (megtekintés itt) hasonlóan a Naprózsa Erdei Iskolától indul.
Az iskola parkolóját elhagyva keresztezzük az 52. számú főutat.
Bizonyos szakaszokon ez az útvonal is együtt halad a Kiskunsági Piros Sávval.
A Garmada tanösvény T alakban fűz fel 14 állomást, a Naprózsa Erdei Iskolától a Somodi-tanyáig 3 km, onnan Fülöpháza központjáig 4 km hosszan.
A tanösvénynek nincs külön jelzése, de nem tévedhetünk el.
Az első állomás a Kiskunsági Nemzeti Parkban folyó tudományos kutatásokról szól, a kép bal szélén a MTA Ökológiai Kutatóközpontjának épülete látható.
Rögtön következik is a második állomás: ennél a kiskunsági tanyavilág elnéptelenedéséről olvashatunk.
Folytatjuk utunkat a jól járható földúton.
A táj.
Az út.
A harmadik állomás a kiskunsági homokfásítást, a tájidegen faültetvények megjelenését mutatja be.
A piros sávtól itt elköszönünk egyelőre, ennél a táblánál jobbra fordul, igaz, jel hiányában erre csak a visszaút során derült fény.
Azért nemcsak akác kíséri az utunk.
A negyedik állomás a gyepek eltűnéséről tájékoztat, amit a szántók elterjedése okozott.
A nyári melegben jól jön az árnyékos útszakasz a homokvilágban.
A halott akácos ...
... nem sok árnyékot ad.
Mennyivel másabb.
Az ötödik állomáson az eltűnő homoki tölgyesek kocsányos tölgyei helyett csak fehér nyarakat láttam.
A múltidéző erdőfoltban.
A T betű tetejéhez érünk, jobbra következik majd a tanösvény másik szárnya, ...
... mi balra megyünk továbbra is a Somodi-tanya irányába.
A fehér nyarakkal szegélyezett út mentén több információs tábla is van.
A hatodik állomás a kiskunsági homokhátság talajvízszint-csökkenésének okait, illetve a növényzetre és a tájhasználatra vonatkozó negatív következményeit mutatja be.
Nyarak.
A táj ...
... és valami más.
A hetedik állomás a legeltetésről sem zeng ódákat, ...
... de a legeltetés felhagyásával bízik a nyílt homoki gyepek regenerációjában.
Itt balra letérve elhagyom a tanösvényt, ...
... mert túl sokat látványt nem adott eddig az út.
Igaz, fokozottan védett területre pedig nem szabadna csak úgy besétálni.
A Fülöpházi buckavidék képei következnek mozgó homokbuckával. A tanösvény nevét adó garmada is egy buckatípus.
Visszatérve a tanösvényre, a nyolcadik állomás a homoki gyepek élővilágát mutatja be. Ennél a kilátásnál az előbbi fotókon mindez szemléletesebb volt, nem?
Szinte vele szemben a kilencedik állomás a Víz, szél, ember címet kapta: hazánk legnagyobb homokvidékének, a Duna-Tisza közi homokhátság kialakulásáról szól.
A fák között már látszik a Somodi-tanya.
"Járt utat járatlanért el ne hagyj!" - kicsit késői számomra a tizedik állomás felhívása.
A tanyán külön is van egy nemzeti parkos információs tábla a piros sáv útvonal térképével.
Somodi-tanya
Visszagyalogolva a T betű közepére, egyenesen folytatjuk utunk Fülöpháza felé.
A tizenegyedik tábla az Észak-Amerikából származó selyemkóró ipari hasznosíthatóságát mutatja be, ám nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így csak agresszíven terjedő özönnövényként tartjuk számon.
Közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca) virágzás után.
Hangulatos szakasz.
Időközben újra csatlakozik hozzánk a piros sáv (ami egykoron zöld volt?).
Fehér akác (Robinis pseudoacacia)
A tizenkettedik állomás az akác magyarországi betelepítésével és kettős megítélésével foglalkozik: a hazai akácerdő-terület a legnagyobb Európában, a faj gazdasági jelentősége nagy, természetvédelmi szempontból veszélyes.
Nemcsak elhagyott tanyák vannak.
Bioszféra rezervátum
Picit távolabb az úttól van a tizenharmadik állomás: Hová tűntek a szikes tavak?
A Szappan-szék (helye).
Szappan-szék
"Nevük elfelejtődött, de a jók sírjukban is áldják, tisztelik őket."
Lassan az út végére érünk.
Az utolsó, tizennegyedik állomás a "Fűben, fában orvosság" témakörben a méhészetet emeli ki.
Fülöpháza házai. A település központjáig és a nyitótábláig már nem mentem el, mert az Erdei Iskolánál is megtalálható, ahová vissza is kellett térnem.
Az iskola parkolóját elhagyva keresztezzük az 52. számú főutat.
Bizonyos szakaszokon ez az útvonal is együtt halad a Kiskunsági Piros Sávval.
A Garmada tanösvény T alakban fűz fel 14 állomást, a Naprózsa Erdei Iskolától a Somodi-tanyáig 3 km, onnan Fülöpháza központjáig 4 km hosszan.
A tanösvénynek nincs külön jelzése, de nem tévedhetünk el.
Az első állomás a Kiskunsági Nemzeti Parkban folyó tudományos kutatásokról szól, a kép bal szélén a MTA Ökológiai Kutatóközpontjának épülete látható.
Rögtön következik is a második állomás: ennél a kiskunsági tanyavilág elnéptelenedéséről olvashatunk.
Folytatjuk utunkat a jól járható földúton.
A táj.
Az út.
A harmadik állomás a kiskunsági homokfásítást, a tájidegen faültetvények megjelenését mutatja be.
A piros sávtól itt elköszönünk egyelőre, ennél a táblánál jobbra fordul, igaz, jel hiányában erre csak a visszaút során derült fény.
Azért nemcsak akác kíséri az utunk.
A negyedik állomás a gyepek eltűnéséről tájékoztat, amit a szántók elterjedése okozott.
A nyári melegben jól jön az árnyékos útszakasz a homokvilágban.
A halott akácos ...
... nem sok árnyékot ad.
Mennyivel másabb.
Az ötödik állomáson az eltűnő homoki tölgyesek kocsányos tölgyei helyett csak fehér nyarakat láttam.
A múltidéző erdőfoltban.
A T betű tetejéhez érünk, jobbra következik majd a tanösvény másik szárnya, ...
... mi balra megyünk továbbra is a Somodi-tanya irányába.
A fehér nyarakkal szegélyezett út mentén több információs tábla is van.
A hatodik állomás a kiskunsági homokhátság talajvízszint-csökkenésének okait, illetve a növényzetre és a tájhasználatra vonatkozó negatív következményeit mutatja be.
Nyarak.
A táj ...
... és valami más.
A hetedik állomás a legeltetésről sem zeng ódákat, ...
... de a legeltetés felhagyásával bízik a nyílt homoki gyepek regenerációjában.
Itt balra letérve elhagyom a tanösvényt, ...
... mert túl sokat látványt nem adott eddig az út.
Igaz, fokozottan védett területre pedig nem szabadna csak úgy besétálni.
A Fülöpházi buckavidék képei következnek mozgó homokbuckával. A tanösvény nevét adó garmada is egy buckatípus.
Visszatérve a tanösvényre, a nyolcadik állomás a homoki gyepek élővilágát mutatja be. Ennél a kilátásnál az előbbi fotókon mindez szemléletesebb volt, nem?
Szinte vele szemben a kilencedik állomás a Víz, szél, ember címet kapta: hazánk legnagyobb homokvidékének, a Duna-Tisza közi homokhátság kialakulásáról szól.
A fák között már látszik a Somodi-tanya.
"Járt utat járatlanért el ne hagyj!" - kicsit késői számomra a tizedik állomás felhívása.
A tanyán külön is van egy nemzeti parkos információs tábla a piros sáv útvonal térképével.
Somodi-tanya
Visszagyalogolva a T betű közepére, egyenesen folytatjuk utunk Fülöpháza felé.
A tizenegyedik tábla az Észak-Amerikából származó selyemkóró ipari hasznosíthatóságát mutatja be, ám nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így csak agresszíven terjedő özönnövényként tartjuk számon.
Közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca) virágzás után.
Hangulatos szakasz.
Időközben újra csatlakozik hozzánk a piros sáv (ami egykoron zöld volt?).
Fehér akác (Robinis pseudoacacia)
A tizenkettedik állomás az akác magyarországi betelepítésével és kettős megítélésével foglalkozik: a hazai akácerdő-terület a legnagyobb Európában, a faj gazdasági jelentősége nagy, természetvédelmi szempontból veszélyes.
Nemcsak elhagyott tanyák vannak.
Bioszféra rezervátum
Picit távolabb az úttól van a tizenharmadik állomás: Hová tűntek a szikes tavak?
A Szappan-szék (helye).
Szappan-szék
"Nevük elfelejtődött, de a jók sírjukban is áldják, tisztelik őket."
Lassan az út végére érünk.
Az utolsó, tizennegyedik állomás a "Fűben, fában orvosság" témakörben a méhészetet emeli ki.
Fülöpháza házai. A település központjáig és a nyitótábláig már nem mentem el, mert az Erdei Iskolánál is megtalálható, ahová vissza is kellett térnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése